|
Monsoon - Monszun
Monsoon - Monszun
Bámulok a törött ajtóra,
Itt már semmi sem maradt.
A szobám hideg
És ez őrültté tesz.
Sokáig vártam itt,
De ebben a pillanatban
Látom, ahogy a sötét felhők újra feljönnek.
Fuss a monszunon át
A világ fölött,
Az idők végezetéig,
Ahol az eső nem fájdalmas,
Harcolj a viharral
A kékségben.
És amikor elvesztem az eszem, rád gondolok,
Egyedül fogunk futni valami új felé,
Át a monszunon.
Csak te és én.
A félhold elhalványul a szeme előtt,
Láttam a látomásodat a fényben,
De most elment és egyedül hagyott.
Tudom, hogy most megtalálhatlak,
Hallom a neved, nem tudom, hogyan.
Miért nem tesszük a sötétséget otthonos érzéssé?
Fuss a monszunon át
A világ fölött,
Az idők végezetéig,
Ahol az eső nem fájdalmas,
Harcolj a viharral
A kékségben.
És amikor elvesztem az eszem, rád gondolok,
Egyedül fogunk futni valami új felé,
Át a monszunon.
Csak te és én.
Hé! Hé!
Küzdök minden erővel,
Ami az utamba kerül,
Hadd vigyen egyenesen hozzád.
Futni fogok éjjel és nappal,
Veled leszek hamarosan,
Csak te és én.
Ott leszünk hamarosan.
Hamarosan...
Fuss a monszunon át
A világ fölött,
Az idők végezetéig,
Ahol az eső nem fájdalmas,
Harcolj a viharral
A kékségben.
És amikor elvesztem az eszem, rád gondolok,
Egyedül fogunk futni valami új felé,
Át a monszunon.
Csak te és én.
Át a monszunon.
Csak te és én.
Át a monszunon.
Csak te és én.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
