|
Forgotten children - Elfeledett gyerekek
Forgotten children - Elfeledett gyerekek
Csak egy normális nap,
Az utcák sírkövekké válnak,
A nyomaik eltűntek,
Nem keresik már őket.
Az éjszaka olyan hideg,
A gyengék elvesztik a harcot.
Túl sokan vannak kint,
Senkit sem érdekelnek.
Elveszettek és egyedül vannak,
Megszülettek, de soha sem ismerték őket,
Mindegyikőjüket ott hagyták,
Elfeledett gyerekek.
Sosem halljuk a nevüket,
Elviszik a szemrehányást,
Túl fiatalok, hogy elszakítsák a láncokat.
Elfeledett gyerekek.
Látnak, éreznek, hisznek,
Ahogy mi tesszük.
Nevetnek és sírnak,
Itt akarnak élni,
Mint te és én.
Szemek fény nélkül,
Túl fáradtak az elköszönéshez,
Sosem érezték magukat átölelve,
Rémült mindegyikőjük arca.
Az élet álruhában,
A remény örökké halott.
Elveszettek és egyedül vannak,
Megszülettek, de soha sem ismerték őket,
Mindegyikőjüket ott hagyták,
Elfeledett gyerekek.
Sosem halljuk a nevüket,
Elviszik a szemrehányást,
Túl fiatalok, hogy elszakítsák a láncokat.
Elfeledett gyerekek.
Látnak, éreznek, hisznek,
Ahogy mi tesszük.
Nevetnek és sírnak,
Itt akarnak élni,
Mint te és én.
Ez nem igazán mehet így.
Ez nem igazán mehet így.
Látunk, érzünk, hiszünk,
Csak mint ti.
Nevetünk és sírunk,
Itt akarunk élni.
Látunk, érzünk, hiszünk,
Csak mint ti.
Nevetünk és sírunk,
Itt akarunk élni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
